Reggel 7re kellett mennünk ma dolgozni, előtte gyors reggeli, meglepetésünkre a fiúkkal együtt ismételten. Az istálló előtt találkoztunk Brunoval, aki mondta hogy kb. 10perc múlva körmölni fog. Gyorsan letettünk a munkáról, és inkább mentünk nézni hogy csinálja Bruno a kuratív körmölést. Képek és fényképek sokkal jobban mutatják hogy mi hogy történt, úgyhogy ezt én most nem írom le.. Hirtelen megjelent Thomas, és szólt Brunonak hogy megbeszélésre kell mennie, úgyhogy majd később folytatja a munkát. Mi mehettünk a saját munkánkhoz a festékek és karók közé. Egyszercsak meglátogatott minket Martin, és közölte hogy ő nem tud arról hogy ő jól beszélne angolul, nem tudja hogy ezt a bácsi honnét vette, de mindenesetre viccesJ.

Ebédnél már annyi tanár volt bent a suliban, hogy Alex és Martin kiszorultak a mi asztalunkhoz, amit mi nem bántunk annyira, viszont a német haverjaink úgy rászálltak Martinra, hogy az ebédjét alig tudta megenni tőlük, annyi kérdésük volt. Persze tőlünk nem kérdeznének semmit, ha az életük függne tőle, akkor sem. De ez az ő bajukJJJ.

Ebéd után elkezdtek jövögetni a suliban a gyerkőcök, mindenki nagy táskákkal. Elkezdődött az iskolaév... Mindenfelé gyerekek szaladgálnak. Az még nem lenne baj, ha nem a mi ablakunk alatt lenne a kijelölt dohányzóhelyük, ahová úgy be tudnak bújni a bokrok közé, hogy senki nem találja meg őket.. Nem vagyunk még hozzájuk szokva, kijöttem a fürdőből törülközőben, és az ablakon keresztül egy csapat farkasszemet néző fiúval találtam szemben magam hirtelen…

6kor vacsi lent a gyerekekkel, teljesen új rend, elfoglalták az asztalunkat, a fiúk is kénytelenek voltak hozzánk ülni egy másik asztalhoz. Niki végre megkérdezte Robint hogy kell-e nekik a tojás, amit egész hétvégén nekik tartogatott, de megincsak ki lettünk kosarazva J.

Rohanás le Brunohoz ismét körmözni. Segíthettem neki kihajtani a teheneket, meg felemelni a géppel, sőt még kést is kaptam hogy csináljam (persze csak egy kép erejéigJ).

Persze nap nem telhet el anélkül Brunoval, hogy Franzot ne cikizzük ki valami miatt, így ma is jól kibeszéltükJ. Bruno és Maria végre megkapták az ajándékukat, cserébe kaptunk egy meghívást tőlük valamelyik napra Maria testvéréhez hogy ott is megnézhetünk egy gazdaságot. Miután feljöttünk elkezdtük főzni a kompótunkat, mire Niki rájött hogy nincsen itthon cukor, így felküldött, hogy kérdezzem meg a fiúktól, hogy nekik esetleg van-e. Azt hitte biztos nem merem, csakhogy én felmentem, és ott találtam őket a tv előtt ülve focimeccset nézni. Cukruk az persze nem volt..

Niki már alszik, lassan én is, úgyhogy be is fejezem, véget vetek hamar ennek a napnakJ.