Ó a reggel már rosszul indult, mert mindketten úgy keltünk fel, hogy ma jön a Tökös, vagyis Alois :S Annak is miért most jár le a szabija :s na mindegy... igazán húzhatta volna tovább... legalább ezt a kis hetet...

A reggeli valahogy majdnem elmaradt, mert egész véletlenül időben értünk le és nini nem volt zsömle, valjuk be anélkül elég nehéz reggelizni, bár nem rossz a jam meg a vaj sem de önmagában valahogy nem az igazi :) (Igaz Apu?:p)

Na lassan megérkezett Erika és hozta  a zsömléket, gyors reggeli majd irány a wirtschaft... ma csak Helmut, Engelbert és a Tökös van lent... :( Hansi nem jött és már elvileg szabin van szóval nem találkozunk már vele... :s

A Tökös egyből lepasszolt minket Helmutnak hogy majd Ő osszon nekünk munkát.. ebből az lett, hogy én megint megnyertem a fűkaszát, amit Apu soha nem adna a kezembe :S szóval mindenki gondolhatja, hogy mennyire repestem az örömtől, pláne hogy megint sikeresen rövidnadrágban voltam, mert hogy nyár van...Évi elment a hoftracért meg villáért és gereblyéért... Már a legelején "leszólt" Helmut Évinek, hogy nyírhatnám alacsonyabban is a füvet, de így is szétvágták a lábamat a kövek, nem ha még lentebb nyírom, így szegénynek elkellett mennie a fűnyíróért még pluszba hogy utánam is nyírja a fűvet... :s

Jött a tízórai és akkor már idegileg kissé kivoltam a sok apró kőcsapástól :( :S de akkor még tartottam magam, mert tudtam már nem kell sokat használni a kaszát...

De Engelbert olyan makacs, erőszakos... először kérdezgette mi van velem... mert persze látszódott hogy nem vagyok önmagam... bizonyára puffogtam :s majd hogy üljek oda hozzájuk és egyek pizzát...nem értette hoyg nem akarok... majd Évit kezdte piszkálni hogy igyon velük sört... legalább egy kortyot, az nem árt meg senkinek... ááá áez annyira idegesített, hogy miért kell mindig tukmálni ránk valamit, miért nem lehet megérteni hogy nem akarunk valamit enni inni... Hansinak is csak akkor esett le ugyanilyen szituban, amikor már 2 órán keresztül mondtuk hogy nem kell mert nem akarjuk, nem szeretjük.... akkor utána békén hagyott...hát Engelbert is detto ugyanilyen :s

Vége a tízórainak vissza kell menni a kaszához :S duzzogva csináltam tovább, majd mikor már teljesen szét vagdosta a lábam, feladtam és eltörött a mécses, Évi pont ekkor fejelte le a rozsdás boronálót, így neki "szöget" ütött a fejében, hogy talán ezt abba kéne hagyni... Helmut kétségbeesetten kérdezgette mi történt, mi a bajom, de nem is értettem, meg sírás közben valahogy nem szoktam beszélgetni... pláne nem németül... :s Évi lefertőtlenítette a lékét, majd a lábam jött, és Helmut közölte, hoyg akkor majd Ő befejezi... nekünk már csak az istálló előtti rész maradt...

Majd ismét lekellett pucolnunk a käseraios szekrényeket, amiket már vagy 5ször letisztítottunk, de Engelbertnél megintcsak koszosak lettek... :S

Ebéd előtt nem végeztünk az összessel, így maradt még pucolnivaló....

Ebéd közben mindketten nagyon hallgatagok voltunk, mindkettőnknek más oka volt rá... de egyikőnk sem akart nagyon nevetgélni, meg viccelődni... Kérdezte, hogy betegek vagyunk e.... de nem értette meg  a nemleges válaszunkat csak kb úgy harmadjára... de sebaj úgy látszik itt mindent többször kell elmondani hogy megértsék... pedig mi az Ő nyelvükön tesszük ezt...

Ebéd után ismét putzen majd összekellett szerelni a szekrényeket, ami kicsit vicces volt Helmut jött segíteni, de egyikőnk sem emlékezett rá pontosan hogy hogyan is kell összerakni őket... :S szóval ezzel a 3 szekrénnyel elbabráltunk fél 4ig, majd  a Tököshöz kellett menni munkát kérni, aki közölte még söpörjük fel Engelbert műhelyét és aztán mára végeztünk...

Holnap mehetünk a Stallba, és más munkát nem kapunk... hál isten :)

Niki