Reggel zuhogó esőre ébredtünk, Niki két nyögés közt megjegyezte, "Ezt te is hallod? Én így nem akarok lemenni..." Aztán persze én kipattantam az ágyból, ahogy szokás ha istállóba megyünk (amúgy nem igazán tudnám Nikit megelőzni:). Szóval zugogó esőben, és teljes sötétségben indultunk le az istállóba. Itt megintcsak meglepetés fogadott minket, mert Franzika tegnap azt mondta, hogy ma reggel még Bruno lesz, aztán délután már nem, mert megy majd tanfolyamra, és ez az utolsó munkanapja. Na ezzel szemben az lett, hogy a Kicsi Franz és Bruno kocsija állt ott a Stall előtt...Na köszi, ezzel felborult a "munkatervünk". Niki közölte, ő nem akar megint vizes lenni, nem akarja Franzot, mondom sebaj, én igen. Na erre meg, hogy ő márpedig nem dolgozik Brunoval... Ezt akkor értse meg aki nem fél 5-kor kelt, és aludt pár órát....:))))
Szóval az eredmény, én Brunoval, Niki meg Franzal. Folyomány, én nem dolgoztam szinte semmit, mert Bruno már mindent szinte megcsinált, mert nem tudta hogy jövünk, kicsi Franz nem szólt neki...Brunoval megbeszéltük, hogy ha majd jönnek Magyarországra, meglátogatnak majd minket, meg ízlett nekik nagyon a bor amit ajándékba hoztunk:)
Stall után még mindig zuhogó esőben mentünk le a wirtschaftba, ahol félve közelítettük meg a tegnapi "csata" helyszínét. Volt is miért aggódni, mert szép kis folt maradt ott a kövön a fugákban, és mint utóbb kiderült, nikor reggel szó szerint beleragadtak egyesével, ahogy érkeztek, Engelbert segédletével a főnök behívta Franzot, hogy mossa fel a követ... Ugyanis amit tegnap beöntött a pólómba, az nem egyszerű víz volt, hanem Engelbert szörpje, és az egész kő csupa ragacs maradt utána...:):):):)
Engelbert meg a főnök megtanácskozták, hogy mégsem a nagy ajtót kell lecsiszolni most a Stallról, hanem egy kisebbet, de sokkal pókhálósabbat, meg a kis kétszárnyú bejárati ajtót... Nem baj, hogy az tiszta újnak néz ám ki...Majd mi megcsináljuk... fejenként 1- illetve 2 ajtó csiszolás rendel...:( Engelbert azt hitte majd velünk fogja cipelni az ajtót, de mondtuk ez nem jó ötlet, így hívta Alexet meg Martint, és ők 3-an is majdnem összeestek alatta, olyan nehéz volt...
Ezzel a melóval elvoltunk egészen 11:54-ig, több-kevesebb sérüléssel tarkítva, de készen is lettünk velük, mikor Engelbert előszedte a szekrényből nagy csodálkozva a csiszológépet, hogy ezt ő már keresi mióta, és biztosan nem volt itt eddig.. pedig akkor csinálhattuk volna akár géppel is a csiszolást.... Köszönjük Engelbert, szép volt...:( :)))) Emellett pedig megemlített egészen mellékesen, hogy melyikünk akar menni főzni, mert kéne ebédet csinálni..?! Ezt is csak azért ilyen HAMAR mondta, mert Alex már kérdezősködött, hogy hogy is lesz a kaja... Azt hittük viccel, mert 11:54-kor közölni, hogy menjünk főzni, mert délben ebédelni akarnak, az enyhén szólva is vicces... Még akkor is ha csak virslit, - vagy kolbász, ki tudja mi volt az, de finom - kell főzni...
Na nembaj, ezt is megoldottuk, persze előtte még edényért kellett szaladnom, merthogy lent az sem volt, és anélkül igen nehéz lett volna főzni... Megterítettünk szépen, mindent előpakoltunk, de a víz nemigen akart forrni, úgyhogy a népség már türelmetlen volt, élükön a főnökkel...:( Na meg az is izgalmas volt, hogy az étkező asztal 6 személyes, és mi 7en voltunk eredtileg, majd még Günter is csatlakozott hozzánk, hogy ő is velünk ebédel... Sok jó ember ugyan kis helyen is elfér, csak elég kényelmetlen...):):) Végezetül még a cigis öregember is megérkezett, már csak ő hiányzott a társaságból...::(:(:( Martin és Alex nyitott szemmel aludták át az élménybeszámolóját, majd még a főnök is segítségkérően nézegetett körbe -körbe, hol van a megváltás... Egyedül Helmut élvezte, de persze ő meg ilyenkor cigizik, ekkor őt se szeretjük...:S
Eléggé elhúzódott így a trécselés, nekünk meg meg kellett várnunk míg végeznek, hogy el tudjunk pakolni utánuk..persze ez mind a szabadidőnkből ment... De sebaj, mindennek megvan a jutalma, egyszercsak Tessa ( vagy nem Tessa:) dugta be az orrát a konyhába...:):):) Niki mondta neki, hogy jajj te akkor biztosan hoztál valakit magaddal...:):):) És tényleg:) A főnök így le lett foglalva, mi meg kiosontunk szépen, még mielőtt számon kéri rajtunk a reggeli ragacsot...:)
Gyorsan elmentünk kis Überraschungokat venni azoknak, akik megérdemlik, majd siettünk vissza még eltüntetni a tegnap esti nyomokat, ami Franznak annyira nem jött össze... Inkognitóban akartunk maradni, de ez Nikinek nem sikerült, meg is jegyezték neki, ilyen csinosan akar Stallba menni???:):):)
Ezután megint rohanás, öltözés, szép ruha le, gumicsizma, tehenes cuccok vissza, és irány a Stall...:) Na most végre az a felállás volt, amire számítottunk, Franz és Karl már az ajtóban vártak ránk, de mi előbb még becserkésztük a főnököt, hátha megszán minket és utolsó napunkon is elküld istállózni.. Hát nem így lett, pukkadjon meg, ha neki ettől jobb a közérzete...:(
Karl meglepő módon örült nekünk, kiabált is Franzinak, hogy segítséget kaptak, jujj de jó...:):):) A kicsi Franz a szokásosnál barátságosabb volt, ennyit még sohasem dolgoztunk együtt elől, közben Nikire meg Karlra tett megjegyzéseket, szerintem nem is ő lenne, ha valakit nem piszkálna éppen:) Persze én is megkaptam megint a legújabb bolondságát, most egy nagy tollal kezdett el csikizni, meg a hajamba akarta tűzni, de én aztán jól megtapostam a lábát, mit képzel???:):):):):):):):):) Hátul már enyém volt egyedül a terep, ő csak a legyes tekercset cserélte le, meg figyelt közben, megint milyen keveset adok mindenből... (Na így is többet, mint Bruno valaha, de Franznak az nem elég soha...:)
Már egy ideje csak moziztam, és néztem mit csinál, ott szenvedett a silónál, tej nem volt a borjaknak, Nikiék már rég végeztek, én meg betettem nekik az ajándékokat. Aztán mikor vihettük a tejet, velem akarta kihordatni mind a 3-at, de mondtam, hogy Na, hát ő is jöjjön!!! Erre mint a kisangyal," Persze,megyek...!" Niki meg csak kuncogott, hogy tudja miért olyan kedves, már megtalálta az ajándékát:) Aztán ő még ügyködött a borjúketreceken, aztán elengedett végre, de csak akkor, ha nem szeretnénk még esetleg egy kicsit csiszolgatni, festegetni.... Hát nem szerettünk volna...Igazán nem...Majd holnap...Utolsó nap...
Most jön az utolsó előtti éjszakánk Pyhraban...
Évi
