10.nap

7kor kezdtünk, Engelberttel kellett silót pucolni. Persze vele volt a Törpe, aliasz Hanzi meg a két kis Bumburnyák is, Robin és Mathias, illetve a nagy Hans.

Én egész nap a Hoftrackot vezettem a fiúk nagy örömére, mert így volt kin nevetniük, illetve németül utasítgatniuk… na mindegy végülis már kész a siló, szóval annyira nem szúrhattam el semmit… bár lehet kevesebb idő alatt is meglehetett volna csinálni. J

Évi sokat sétált mellettem, illetve mindig Engelbertet kisérgette a műhelybe, mert mindig véletlenül otthagytak valamit. JJJJJJJJ

Hans megkérdezte tőlem hogy OKék- e a deutsche Jungenek… erre én néztem nagyokat hogy, hogy lehet ilyet kérdezni… mert Hans elkezdett keríteni hogy menjünk velük discoba csütörtökön… nem kellett válaszolnom hál isten mert pont megjött Évi és Engelbert már sokadjára. JJJ

Ezek után egyedül kötögettük be a kővel teli zsákok száját, mert a fiúknak valami anyagokat kellett az udvarra szórniuk. Majd ezek után Évi megszerezte a fiúktól nagy nehézségek árán a Hoftrackot JJJ.

Lemostunk valami kaszát, majd Karl elkérte a nagy nyomású mosót, hogy le kell pucolnia egy tehenet, mert délután fényképezik. Mi úgy gondoltuk, hogy majd kiválassza a legkevésbé koszosat… de nem így tett és vagy 2 órán keresztül mosta szerencsétlent. Meg meg is nyírta, a farkát, a tőgyét, és az egész állaton lejjebb nyírta a szőrt. J vicces volt, ahogy csinálta JJJJ.

Aztán persze jó koszosan ebéd következett. Majd mikor mentünk volna vissza dolgozni mindenki a suli előtt állt, Engelbert puccba vágva, a deutschen jungenek a Tyúk, a Bácsi, Hans és Martin. Mindneki mondta, hogy mi is megyünk velük kirándulni, de nekünk nem szólt előre senki…. Szóval gyorsan felszaladtunk átöltözni, és mehettünk a Wasserfallhoz J

Szóval másztunk egy kis hegyet-völgyet, de majd ha nézitek a képeket, megértitek hogy megérte J.

Évi hozzáfűzése: „Egész úton ki aludt? Mathias és Niki, majd Robin és Engelbert is.” JJJJJJ

Majd kis pihi, és elmentünk Hanshoz, ott megkóstolták a fiúk a magyar páleszt J nem nagyon bírták a kiképzést. J De azt mondták ízlik nekik JJJJ Végre ló: Marus is fent volt a hegyi ház mögötti legelőnJ

Jöttünk utána haza és még beugrottunk a Bácsi egykori szülőházába enni egyet J Engelbert ült mellettem a vacsinál, sokat beszélt hozzám, aranyos egész nap azt mondogatta, hogy nem hiszi el, hogy nem beszélek németül, és hogy tudja, hogy értem mit mond, mert mindig nevetek… J nem tudja még, hogy ez egy állandó folyamat J de amúgy tényleg szoktam érteni, mit mond, J csak nem mindig tudok válaszolni J

Mathias sréhen szemben ült velem… mégis sikerült mindig az én lábam alá, elé, mögé tennie a lábát… és mikor ránéztem, hogy mi van akkor nem, mert rámnézni és kis ártatlan fejjel nézett a nagyvilágba J Évi csak annyit mondott neki: „Wenig platz” J

Már mindenki dugig volt kajával, amikor a bácsi még ragaszkodott hozzá, hogy együnk még egy kis utóételt is, amit persze ő választott ki. Borban (állítása szerint csak must ) áztatott piskótát kaptunk, amit nem csak Évi nem tudott megenni, de a fiúk is csak szétpacsmagolták az egészet, és ártatlanul néztek közben, mondogatták, hogy : „schmeck, schmeckt gut…” JJJ. Engelbert volt a legstréberebb,, mindenáron meg akarta velünk itatni még a maradék lét is, hogy táncoljunk és énekeljünk neki… Hát ez nem jött be nekiJJ.

Már nagyon fáradtak voltunk mikor 9-10 körül hazaértünk.