Végre hétvége, és csak enyém a szoba, addig alhatok, amíg csak akarokJJJ.  Az idő persze nem volt jó, az ágyból hallottam, hogy zuhog az esőL.

Anyáék kb. 10kor érkeztek meg, gyorsan kipakoltuk a cuccokat, mert Keresztanya és Adri itt aludtak nálam, majd elindultunk kirándulni. Eleinte fogalmunk sem volt merre, majd végül Wachau mellett döntöttünk. Azt még nem tudtam hogy találunk oda, de reméltem a táblák odavisznek, és majd egyszer a táj is talán ismerős lesz majd. Csodák csodájára az út egyenesen odavitt, és én is megismertem az útról a helyet ahová menni akartunk. Ennek a kis Duna parti falunak teljesen olyan hangulata van mint Szentendrének. Mindenfelé sárgabarackból készült dolgokat lehet kapni, szappantól kezdve a Schnapsig. De leginkább Schnapsot perszeJ. Sátáltunk egy nagyot, fagyiztunk, Adri a feje búbjáig fagyis lett, majd pont ekkor hívott a bácsi, hogy hol vagyunk. Elég kellemetlen volt, hiszen mondta hogy hívjam ha anyáék megérkeznek, de mivel egy kocsiba nem fértünk volna be hatan, meg amúgy is nagyon korán itt voltak már, így nem szóltam neki… Megbeszéltük, hogy 5kor találkozunk a suli előtt. Mi még bementünk az istállóba, Adri szerette volna megnézni a fejést, így megkérdeztem Karlt, hogy szabad-e lemennünk a fejőállásba vagy sem. Persze szabadott,

így Adri megcsodálhatta Eszter Lieblingsarbeit-játJJJ.

Franz megint hozta a formáját, épp állunk középen a teheneknél, mikor nagy sebbel-lobbal megérkezik, bámul míg rá nem köszön az ember, majd úgy megcsúszott a padlón, hogy kis híján fejjel bezuhant a tehenek közé. Adri azóta azt emlegeti, hogy a fiú hogy megcsúszott…JJJ.

Megsimogatta mindenki Evit, majd indulhattunk fel a sulihoz mert a bácsi már várt vagy 10perce. Vicces volt, Adrira nagyon rácsodálkozott, hogy kislány, mert csak a nevéből jött rá, hogy nem fiúJ.

Elmentünk Brunnba a fogadóba, ott meg is ebédeltünk este 6kor… Ezután vissza Pyhra, itt mindenki kis híján már elaludt, de én még el akartam menni a Feuerwehrfest-re, legalább annyi időre hogy mondhassam bárkinek hogy én már voltam ottJ. Végül 3asban indultunk el anyával és apával, a többiek itt maradtak zuhanyozni meg lefeküdni.

Hát a Fest egy elég kis fesztecske volt, mikor odaértünk még zene sem volt, így benéztünk csak a sátorba, és úgy döntöttünk inkább sétálunk egyet Pyhraban. Az összes többi utca teljesen kihalt volt már, csak azt éreztünk hogy itt bizony jócskán van disznó a kerítések, házak mögött… Mire visszaértünk a kocsihoz már volt valamiféle zene is, de csak hagyományos, semmi Sramli, úgyhogy el is indultunk hazafelé, mindenki a saját ágyába. A lányok már aludtak…