Reggel istálló Karllal és Franzal, Niki ment fejni, én a változatosság kedvéért maradtam a jól bevált etetésnél. Végre nem felejtettük el magunkkal vinni az ajándékokat, így oda tudtuk nekik adni. Niki mondta mindenkinek: „Überraschung, Überraschung!!!” Franznak ez annyira tetszett, hogy javasolta, Karlnak adjuk csoki helyett a macskáknak szánt romlott felvágottat. Mivel 8ra kellett mennünk a Sajtüzembe, így tegnap még csináltunk szendvicseket reggelire. Csak Engelbert dolgozott a gazdaságban, így vele reggeliztünk. Meg is kérdezte, hogyhogy ilyen korán már almalevet iszunk? Egyikünk sem értette, hogy ezt miért kérdezi, de mindegy isJ. Átmentünk a szomszédba Reinhardhoz, már várt minket, és mondta hogy menjünk majd a fizetésünkért. Legalábbis keressük meg az illetékest, de lehet nem fogunk ma kapni csak hétfőn.
Csináltunk a változatosság kedvéért Kaseballcheneket, 54üveggel. Niki végre felvehette az új, saját sajtüzemi felszerelésétJ.
11órakor Reinhard nagy örömére el kellett mennünk a konyhára segíteni. Vagyis mi akkor még úgy gondoltuk, hogy a konyhára segíteni. Aztán kiderült, hogy egyikünknek délig a suli bejáratánál lévő ablakokat kell lemosnia, meg a főbejáratot, amíg a másik az ebédlő székeit és asztalait mossa alul-felül, kívül-belül. Pár perccel dél előtt megérkezett Eszter. A bácsi már nagyon várta, mert már fél 11kor hívott telefonon, hogy már St. Pöltenben van, és várja a vonatotJ.
Eszter ahogy megérkezett, rögtön munkába is állítottuk, ebéd után folytattuk együtt a székek lemosását, meg mivel péntek van, fel kellett mosnunk ismét az ebédlőt is. 3an sem volt sokkal egyszerűbb, mint múlt héten egyedül, az agyára mennek az embernek ezzel a tocsogásos felmosással, majd utána szárazzal áttörölni…Azt hitték 5-ig ott fogunk majd pucolni, de közöltük velük, hogy mi biztosan nem, mert 4-re vissza kell mennünk az istállóba. Nagy nehezen beleegyeztek, hogy 3kor elengednek minket.. Milyen kedvesekJ. Így is nekünk kellett egy csomót várni, amíg a gyerekek elviszik a cuccaikat az öltözőből, hogy ott is fel tudjunk takarítani. Már ekkor több mint 8órát dolgoztunk egyhuzamban, és még csak most jött a délutáni műszak az istállóban… Okosan kitaláltuk, hogy Eszter nosztalgiázzon, menjen fejni Karllal, mi pedig ketten majd dolgozunk Franz helyettJ. Egyszercsak mindenki odacsődült az istállóba, Engelbert és Alois leálltak pletykálni Eszterrel, majd csatlakozott hozzájuk Franz is. Szóltunk is neki, hogy ma már nem is akar dolgozni? J Erre persze megkaptam a magamét, engem is elhívott, hogy vigyem utána a silóhoz a lapátot, mint Nikit a múlt héten. Csakhogy kint volt már neki egy lapátja, így nem értettem minek neki kettő. Közölte hogy neki van már, persze, de nekem is kell egy, vagy nem szeretek dolgozni? Kérdeztem miért? Mert láttam-e már hogy ő már majdnem kész van hátul a Kalbinneneknél, és én megbántottam, hogy ő nem dolgozik ma, vegyem ezt most büntetésnek…
Eszterékre kellett várnunk egy csomót, míg végre kijöttek a fejőállásból. Ekkor megérkezett ismét Engelbert,( ajtó nélküli traktorral, amire Franz hihetetlenül büszke volt) hogy valaki menjen már vele traktorral kukoricát vágni a vasárnapi felvonulásra. Még mindig nem akartunk menni vele, Franz mondta is, hogy inkább vele akarunk maradni… Ekkor jelent meg Eszter, persze azonnal rásóztuk a feladatot, ha már itt van, menjen csak traktorozni, így az igazi a nosztalgiázásJ. Így is mi jártunk rosszul, ránk az a feladat hárult, hogy feltartóztassuk Karlt, nehogy haza akarjon indulni addig amíg Eszter oda nem adja neki az ajándékát. Megintcsak várnunk kellett, leszállt az este, de Eszter és Engelbert sehol... Mikor végre megérkeztek, kipakoltunk, vagyis kipakolt Engelbert a lapátból. Meg is jegyezte, hogy egy ember dolgozik, 5 pedig néziJJJ. Majd közölte velem, hogy akkor legalább aktivizáljam magam, és vigyem a traktort a helyére, de előbb ki kellett borítani a szemetet a trágyadombra. Nikivel el is indultunk ketten, hogy Esztert hagyjuk kibontakozni, oda tudja adni végre az ajándékát. Alig hogy megfordultunk, láttuk hogy 4esben elindulnak a ház felé.. Hát beparkoltunk a traktorral, majd látjuk ők már bent söröznek javában.. Mi már baromira fáradtak voltunk reggel negyed 5óta, de muszáj volt bemenni.. Itt persze minket is kínálgattak sörrel, borral, bármivel csak igyunk velük. Persze én meg toltam át mindenki másnak a sört, bárki csak ne nekem kelljen meginni… Franz közölte velem, hogy mostantól olyan nem létezik hogy Geschenk, csak ÜBERRASCHUNGJJJ Igazán kivételesen barátkozós hangulatában volt ma… Már nagyon mehetnékünk volt, amikor Engelbert előhozakodott egy elrugaszkodott ötlettel, hogy menjünk ma el valahová még. Na erről szó sem lehetett, de mivel még az udvarra is utánunk jött, hogy legalább szombat este menjünk el velük, így aztán nagy nehezen hagytuk magunkat rábeszélni..
