A konyhán ma reggel is Maria néni volt, akinek a hétfők nem nagyon jönnek össze, mert abszolút nem készül ránk még 3/4 7kor sem, nincs kint kaja,aztán mikor megjön, a zsemle még fagyos belül. Valahogy legyűrtük, és indultunk a munkába. Itt kiderült reggel Alois mondókájából, hogy ma bizony aratni fogunk. Holnaptól megint rossz lesz az idő, így ez most az egyetlen esély, hogy valamit még megmentsünk a kísérleti parcellákból...  Persze még korán volt ehhez, így reggeliig még a Käserai szekrényeit mostuk és csavaroztuk össze, amikor szólt Engelbert, hogy menjünk gyorsan, mert megjöttek a kismalacok. Na futottunk is, Hansi fontoskodott ott, aztán el kellett futnom kesztyűkért, mialatt Hansi rászállt Nikire, és folyton rajta nevetett hol ezért, hol azért (Állítólag már túl sokat ért, és ez így már nem olyan poén:). Ezután elkezdtük felpakolni a múlthéten megázott szalmabálákat. Niki hordta őket a Hoftrackal, amiben eleinte Hansi segített neki, majd aztán egyedül, aminek meg is lett az eredménye később....:) Én Engelberttel felmentem a padlásra előkészíteni a helyet a báláknak, és pont jól ráláttunk Nikiékre, mit össze nevetgélnek a Hoftrackban, meg Hansi nyúlkál át a kis karhoz, és közben éktelenül kiabál, és mutogat:) Vicces látvány volt:):):). Eztán Engelbert eltűnt, és váltásban megkaptam magam mellé Hansit, aki pakolta az elektromos izével a bálákat. Jól elvoltunk, ezután Engelberten mulattunk, hogy folyton szinte elaludt lent a traktor kormányánál, és hiába dudáltunk neki, hogy jöhet a bála, nem hallott meg minket az Istennek se.. Ekkor én lepöcköltem egy kis szalmát, hogy az orra előtt hulljon le, ettől aztán úgy megijedt, hogy többet nem volt baj a munkamoráljával:) Feljött a főnök is megnézni hogy halad a munka, ekkor konstatálta, hogy a "két kicsi van fent" és kell-e még segíteni, de "sajna" nem volt rá szükségünk:). Mikor végeztünk, Niki közölte, hogy szólni kéne Engelbertnek, mert egy bálával szépen kigolyózta az istálló egyik lámpáját, ezért kéne egy kis reparieren:) Engelbertet felküldtük a Hoftrack lapátjában lámpát szerelni, aztán mehetünk vissza ajtót festeni, én pedig hidraulika olajat tölteni az erdős traktorba, de már mindenem tiszta olaj volt, mire 4x megtöltöttem a kannát... Ekkor szerencsére jött az ebéd:)

Ebéd után rögtön indultunk fel aratni, a két kis osztrák fiú ( a Büdös, meg a Fürge, by Niki:) társaságában, akik már megint itt rontják a levegőt segítség gyanánt. Helmut és Hansi vették a mintákat, mi most mindketten hordtuk a zsákokat. Volt egy kis probléma a kis kombájnnal, mert még annyira nedves volt a föld, hogy egy parcella közepén el is akadt a sárban, úgy kellett nekünk kitolni. Itt Hansi majdnem Niki ölébe esett fejjel. Innentől nem volt komolyság, Hansi végig Nikit szekállta, nevetett, kacsintgatott, és ő meg nem tudta elképzelni mi a baj, megártott a napsütés, vagy mi van ?:) Kezembe vettem az irányítást, és félúton elvettem Niki zsákjait, hogy én öntsem bele Hansinál a vödörbe, ekkor aztán lefagyott az arcáról a mosoly, vagyis inkáb már azon nevetett, hogy elrontottuk a játékát neki, és az egyik kis hülyegyereknek, aki szintén be lett avatva a dologba... Annyi volt az egész, ahogy Niki beöntötte a zsák tartalmát a vödörbe, mivel Hansi szeme eléggé jó magasságban van ahhoz, hogy elég tág belátást nyerjen a póló alá... Na ez volt a derültstég tárgya, de hamar lehűtöttük őket, főleg mikor a hülyegyerek "elfelejtett" zsákért menni, csak hogy velem helyet cserélhessen , és pont ott legyen, mikor Niki önt. Na ez már több volt a sokknál, akkor is bevetettük a félúton való zsákcserét, és szegény hülyegyerek kulloghatott a zsákjáért "LÁTVÁNY" nélkül:):):): Ekkor jött aztán a feketeleves, elromlott a kiskombájn, először levitték javítani, mi fent maradtunk vártunk, de aztán monta Helmuth, hogy ez végképp elromlott, holnap tudjuk csak folytatni a melót... Még elküldtek minket a szekrényeket befejezni, aztán már vagy 6 óra volt, mire végre Helmuth felhívta Aloist, hogy akkor mehetünk-e már haza,  és elengedett minket. A többiek a hülyegyerekekkel még talán most is hordják befelé a szalmát, mert ,már most is nagyon be van borulva, nehogy úgy járjanak vele mint a múlt héten.

Évi