Reggel 7kor kezdtünk megint, ott volt az egész népes banda, még Hans is tiszteletét tette hosszú idő óta. Engelberttel meg a többiekkel a silót zártuk be CaCo3-mal körbe kellett szórnunk, majd a fiúk hordtak még rá nehezékeket. Elkezdtünk söpörni, mire jött Engelbert hogy az egész placcot fel kéne, az összes vadgesztenyét összesöpörni, de előtte reggeli (nekik, mi már ettünk). Helmut szedett gesztenyét a gyerekeknek, hogy örüljenekJ. Reggeli után visszajött Bruno is, és mondta, hogy most megnézi azt a 3tehenet amit megkörmölt a múltkor, és papucsokat rakott rájuk, meg a 11est, amelyiket tegnap Franz mutatott nekem, mennyire sántít. Nem volt egyik tehénnek sem komolyabb baja most szerencsére, ezt Franz megint elnézte (meg én is, mert tényleg láttuk hogy sántít.. valószínűleg csak meghúzta a lábát, nagyon csúszik ott a beton. Az egyik tehén el is csúszott, és még Bruno lábát is kirúgta, így együtt estek egy hatalmasat a trágyábaL..:)
Engelbert már kicsit bosszús volt, hogy a körmölés miatt áll a söprés, így sietnünk kellett vele, majd a szakadt zsákokat töltögettük át új zsákokba, és az egész lerakóhelyet feltakarítottuk. Eljött az ebéd, természetesen megint késve mentünk, már majdnem fél1 volt, Anton alig akart nekünk kaját adni.. De ez sosem a mi hibánk, Engelbert nem szereti félbehagyni a munkátJ.
Ebéd után kérdezte ki akar füzet nyírni, a másik pedig majd neki fog segíteni. Niki mondta, hogy ő szeret füvet nyírni, így megmutattam neki hogy hol kell. Engelbertel aztán szétcsavaroztuk a vontatót, amiről vasárnap osztogattuk a sajtot meg Schnapsot. Munka közben elment mellettünk egy kocsi, kérdezte tudom-e kicsoda ez? Igen, sejtettem a kocsiról, hogy Karlhoz lehet köze. Egy szőke lány volt, Karin, Karl barátnője…
Ezután életemben először vezethettem a John Deeret, Eszter kicsikéjétJ Nagyon kellemes, automata váltós, pont nekem való járgányJJJ. Felvittük a leszerelt fákat a raktárba, ahol az asztalosműhely , és a pálinkaműhely. Kaptunk frissen facsart körtelevet, nagyon finom voltJ. Niki ekkor már nagyon keresett minket, nem is tudom, meddig maradhattunk ott fent, de elég sokáig, mert be nem állt a szája az asztalosnak..
Lent még megcsináltunk közösen két szellőz- védőt az istállóra, felpróbáltuk őket, és majd holnap fel is rakjuk.
Niki szólt, hogy szóljak Martinnak, mielőtt elmegy, dedikálja nekünk a tegnapi fakorongot amit vágott nekünk. Meg is tettem, de ebből csak az lett, hogy mindannyian pukkadoztunk a nevetéstől, Martin elrontotta az enyémet, azt is angolul akarta írni, mint ahogy Nikinek. Aztán megoldotta a dolgot, és egész egyszerűen megfordítottaJ, Nem baj, ettől lesz egyediJ. Helmut még adott nekem egy növénytermesztős kiadványt, megtaláltuk benne a fekete zabot is, de megígérte hogy még alaposabban is utánanéz nekemJJJ.
Holnap istálló, kivételesen Niki „sírta ki”.. Alois megkérdezte, hogy mit akarunk holnap csinálni, erre Niki is azonnal rávágta, hogy StaaaallJ. A legfontosabb szavakat már nagyon tudjaJJJJJJJ.
