Reggel folytattuk a legelőn a kavicsszedést, szerencsére már nem maradt sok,és az sem volt vészes. Csak annyi volt a porbléma, hogy a fű csupa víz volt, és mindkettőnk cipője csurom vizesre ázott át, én még a bakancsban is tocsogtam...  Pont fél 9-re végeztünk, és mentünk be reggelizni. Vittünk magunkal joghurtot Martin példájára:) Ekkor Hansi közölte Nikivel, hogy megyünk majd söpörgetni, Niki meg majd tövig nyomhatja a gázt a seprűs traktorral...:) Na traktor nem lett belőle, max csak Hoftrack, meg Tomi, aki közben megjelent és hozta magával az egyik kutyát is, akit sose tudunk hogy éppen melyik, de nem is ez a lényeg:)

Összesöpörtünk mindent egy szálig, közben megkukkenoltuk Hansit a Stallban ahogy keverte az abrakot, de ennek ő annyira nem őrült, kérdezte: "Mi van, nincs munkátok?" Mi meg mondtuk, de van, téged nézni:)

Dél előtt nem sokkal megjelent a főnök is, hu de hiányzott nekünk, azt hittük csak holnap látjuk... Mehettünk az irodáját puccenolni, hogy holnapra szép legyen mikor visszatér majd...nehogy koszos irodába kelljen beülnie...pfff

Ebédnél történt egy kis malőr....Engelbert elvitte a tányérunkat, és akkor az összes takarítónő el volt allélva tőle, milyen jó pasi, hogy leszedi az asztalt... Ekkor Maria néni pedig közölte velem, nekem pont jó is lenne... Na ettől én kissé sokkot kaptam, és az éppen Günter által elénk rakott nagyon finom süti kellős közepébe tenyereltem bele.. Na ekkor aztán mindenki nevetésben tört ki, velem együtt, úgyhogy gyorsan el is hagytam a terepet egy kézmosás erejéig. Közben a Soma Nikinek is felajánlotta Engelbertet, és megállapította azt is, hogy én milyen ideges lettem a gondolatra, vagy most mi baj?:) Hát nem is tudom...:P

Egész délután takarítottunk, a Büro után a találkozó szobát, az ablakokkal. Helmut jött néha minket ellenőrizni, mondta jajj milyen szépek az ablakok, már ki lehet látni rajtuk:) Hansi is kötekedett kicsit, de nem nagyon történt semmi említésre méltó. Munka után csináltunk jó kis videókat, de Hansi nem volt hajlandó most megcsillogtatni a magyar tudását, szégyellős volt:( Sebaj, még van egy hetünk, majdcsak kiszedjük belőle:)

Niki beragasztotta a kulcslukát a kocsin, de nem vált be a dolog, mert nem is vette észre... Emiatt vissza is kellett mennünk hozzájuk a bolt után, mert mindenképpen látni akartuk, hogy hogy veszi ezt az akadályt.. De mivel nem volt semmi alibink, miért is megyünk vissza, így azt kellett beadni, hogy a szobakulcsot keressük, mert nem találjuk sehol. Erre Engelbert is meg Hansi is elkezdte a kulcsunkat keresni, még a kanapét is felforgatták nekünk:) Szegénykék hogy bevették a mesét:) De sajna az egész felesleges volt, mert Hansi ezek szerint az orránál tovább nem lát, nemhogy a cellukszot a kulcslukon...:)

Évi