Reggel 10körül sikerült felkelnünk, lassú készülődés, majd 12re kimentünk a suli elé, hogy majd jön értünk az Igazgató bácsi. Jóval 12 után meg is érkezett, egész családja kíséretében. Persze a két jómadár is velünk jött, Mathias és Robin.
Ők egyből beültek hátra a kis buszban majd mi eléjük a család meg az első ülésre.
A Direktor csak párszor állt meg hogy nem találja az utat, de végül egyben megérkeztünk. 13:20kor lettünk beírva, hogy akkor kezdtük a munkát. AU városában, vagy falujában nem is tudom J. Annyira nem láttunk sokat a településből. Csak az üzemet láttuk. Egy húsfeldolgozó üzemet, mert hogy ennek a megnyitójára mentünk dolgozni. A munka nem volt végülis semmi extra rajtunk kívül volt ott még 3 osztrák kislány meg egy kis fiú. Mind a 4en olyan 14 évesek lehettek. A 3ból két kislány ebből kinézte magának a mi német fiainkat JJJ. Kicsit viccesek voltak amint felakarták hívni magukra a figyelmüket. J.
Szóval a munka felszolgálás, sörcsapolás, nem alkoholos italok csapolása, bor adagolás, illetve mosogatás.
A mi németeink csapolták a sört és elvileg Évivel mi a nem alkoholos italokat adagoltuk volna a vendégeknek, ehelyett én mosogattam meg kávét főztem egyfolytában, illetve Évi felszolgált. De nem is volt baj, mert így legalább kicsit beszélgethettem Mathiassal és Robinnal. Vagyis leginkább Robinnal mert Ő érti mit mondok, Mathias nem tud angolul, így mindig csak kinevet. J Össze-vissze pisszegett csak nekem, illetve füttyentett ha útban voltam neki, erre kicsit mérges lettem és mondtam neki hogy „Mein Name ist Niki.” „Ja Niki.” J mosolygott és pisszegett tovább J no mindegy azt hiszem ez már így marad. Robin aranyosan válaszol mindenre akármit kérdezek J Örülök neki hogy végre beszélgethetek valakivel normálisan. J
Nagy Mathiasos zavaromban egyszercsak egy hang szól: „Akkor egy kis sört kérnék.” J Ó csak nem magyar hangokat hallottunk Évivel. J Megismertünk itt egy András nevű férfit, aki kb olyan 38 éves lehetett, és minthogy kicsi a világ Gödöllőn végzett mint élelmiszer mérnök. J Ő volt olyan kedves és körbevezetett minket meg a fiúkat az üzemben. Persze elvileg arról volt szó hogy nekünk magyaráz, de mindent németül hallgattunk. A kis üzemlátogatás után szívesen haza is vitt volna minket, csak éppen nem hozzánk…. Szóval azt hiszem ezt nem kell magyarázni. :S
A felszolgálás nagyon vicces volt, többen fizetni akartak, mondogattak mindenfélét össze-vissza, aminek a felét nem lehetett érteni, de valahogy mindig sikerült megoldani a problémát. Sőt a végefelé már osztrák lánykának is néztek…J (Évi)
Ezek után hamar befejeztük a munkát és azt hiszem 21 körül voltunk itthon. Tök jó volt egy kis pénzt keresni. Itt kicsit máshogy számolják valahogy az órabéreket mint nálunk, ebből is tanultunk az biztos…
Évivel még lementünk billiárdozni ahol Ő bár először játszott -nem mint én-, de sikeresen elvert 4:0ra. J
Majd szép lassan lefekvés…
