A reggel megintcsak nehézkesen indult, szegény Niki aludt (volna) még, nekünk Katharinaval pedig kelnünk kellett már korán. Ő még reggel összepakolta a cuccait, kiköltözött végleg, pár visszajövetel után mindenki megtalálta a helyét, és Niki végre alhatott. Megincsak volna, mert akkorra már kivertük a szeméből az álmot. (Bocsánaaaaat!!!)

A tegnap esti fogadásunkat nem tudtam a reggelinél próbára tenni, ugyanis a fiúk nem jöttek le reggelizni, egyedül ettünk Katharinaval meg a Sajtosnénivel.

Épp percre pontosan leértem a Wirtschaftba, csakhogy megláttam Brunot közben, így muszáj volt még neki is köszönnöm, meg egy pár szót beszélni. Így aztán én is kb. 3-4 perc késéssel érkeztem meg a szobába. A többiek már ott voltak, Alois, Helmuth és Engelbert. Azonnal kérdezték nem láttam-e a fiúkat, és nem voltunk-e tegnap este együtt valahol. Persze mindent tagadtam egyértelműenJ. A fiúk később sem érkeztek meg, 9kor már én szóltam Nikinek hogy riassza már fel őket, mert ez így nagyon gáz. Mint később mondta nem találta meg őket, de az tény hogy 10előtt nem sokkal álltak munkába 7helyett.. Ennyit a német precizitásról…

Engem még reggel elküldtek festeni tovább a cövekeket. Majdnem kész is lettem vele, mire Engelbert megjelent hogy most menjek, mert más dolgunk van. Traktoroztunk kicsit, végre a kedvenc traktoromat nem Mathias bitorolta. Miután megjelentek az eltűnt bárányok, neki is kezdtünk a silót pucolni. Azt csináltuk délig Robinnal, majd dél előtt nem sokkal Niki hívott már hogy menjek már ebédelni mert ő már ott áll a suli előtt, és le fogja késni a vonatot, meg amúgy is, menjek már… Persze Engelbert nem így gondolta, de én elkéredzkedtem tőle. Sietnünk kellett, mert a bácsi fél 1re jött értünk, hogy Nikit felrakjuk a vonatára, és elinduljon a Szarvasgomba fesztiválra J. Lehet nem is fesztivál, de én itt mindenkinek azt mondom, így már az maradJ. A vonat persze hogy késett, de hát mi ezt már megszoktuk otthon. Már az állomáson nagyon hiányérzetem volt, hogy nekem egyedül vissza kell jönnöm, Niki nélkül, és egyedül aludni, ójajjjjj…:S:S:S

Ahogy visszaértem a suliba szerencsém volt hogy a konyhába mentem, ugyan vacsit akartam kérni, de épp akkor adtak ki utánam körözést, úgyhogy pont jókor érkeztem. Közölték hogy fel kell mosnom az egész hatalmas nagy ebédlőt, de nem ám akárhogy, először teljesen vizessel, majd ezután szárazzal.. Az persze kiderült később, nekik az a száraz, hogy kicsavarom a rongyot. Már szakadt rólam a víz, közben anyával beszéltem, hogy legyen ürügyem kiabálni, meg puffogni ezen a kínzásonL. Amikor már majdnem kész voltam a vizes résszel, közölte velem egy sokadik nő a konyháról hogy menjek csak oda, ott még koszos… Persze ott volt egy csomó morzsadarab, de én azzal felmosóronggyal mit tudok csinálni?! Iszonyatosan kiborító volt, folyamatosan mondogatták hogy csináljam, mert nem jó. Aztán persze mondtam mért nem söprünk inkább fel mint szórakozunk itt a 2x felmosással. Erre Erika közölte azt már a fiúk a suliból megcsinálták.. Csak nem ott, és nem jól, de mindegy, én voltam a hibás mert morzsás maradt a padlóL. Azt hittem végre szabadulok, mire megjelent egy másik takarítónő, és elvitt az is takarítani, most öltözőt.. Azt hittem felrobbanok! Végre fél 4kor el is engedett, ekkor még mászkáltam kicsit majd lementem a gazdaságba, hogy hol tartanak az aratással, siló töltéssel, amiből én kimaradtam sikeresenL. Már félig volt kb a siló mire leértem. Ott volt mindenki . Én elvileg szabad voltam már, de a Főnök mondjuk nem közölte velem, úgyhogy maradtam ott, meg amúgy sem akartam visszajönni az üres szobába. Engelbertel pakolásztunk, majd kimentünk traktorral behozni egy adag silókukoricát. Ekkorra már ömlött az eső, de mi bemásztunk a tarló közepébe, persze jól el is akadtunk, a pótkocsink majdnem felborult, a kombájnnak kellett minket kihúznia. Besegítettem kicsit Brunonak etetni bocikat, söpörni, csak hogy csináljak valamit. Rémesen unalmas lett volna egy nap így egyedül a szobában..

Estefelé Engelbert kérdezte megyek-e vele utat pucolni, ahová a traktorok felhordták a sarat. Persze mentem, de nem volt róla szó, hogy órákig azt csináljuk.. Még egy kis sár ide, egy kis víz oda, majdnem elaludtam már a traktorban. De nem lehet egy szavam sem a délutánra, szakmabeli munkát – ha nem is végeztem- de legalább ott voltam, és moziztam. Hirtelen felbolydult a silo környéke, mindenki lapátot ragadott és elkezdték tuszkoni a lehullott silódarabokat a viacolorról. Elég hülyén néztek ám ki, úgyhogy megkérdeztem Franzot nem lenne jobb seprűvel csinálni? Rámhagyta, hogy de, és hozzak egyet legyek szíves. Mire visszaértem vele, megörököltem a seprűt, csinálhattam egymagam. Majd a Főnök is besegített, és legvégül Hansi apja is, legnagyobb meglepetésemre. Szembejött Karl, és rámcsodálkozott, hogy Niki meg hol van??? A legviccesebb az volt, hogy Franz is megkérdezte, hogy:” Niki elment már aludni? „ à Szóval neki tudja a nevét, csak az enyémet nem sikerült elsajátítani másfél együtt töltött hónap után sem. Sebaj ő csak a MumusJJJ.

Meg is kérdeztem tőle hogy hiányzik neked Niki? Erre helyeselt nagyokat... Ezért jó hazamenni, ha nincs ott az ember valahol akkor az feltűnik, és kérdezősködnek, de ha ott van, azt természetesnek veszikL.

Mindenki betódult vacsizni, annyira sokan voltunk, és én már annyira éhes voltam korábban, hogy az el is szállt már akkorra, így inkább hagytam őket magukra, és hazajöttem. Sötét volt az út, üres a szoba, feküdni kéne, holnap jön a család, ki kell magam addig pihenniJJJ

És Engelbert meg Helmuth még Tűzoltófesztiválra akartak vinni táncolni… KomischJ