Na ma reggel volt egy kis Überraschung a konyhán, ugyanis visszajött a konyhafőnökök gyöngye, a mi Antonunk. Azonnal vissza is lettünk parancsolva az eredeti asztalunkhoz, de ettől eltekintve nem volt egyéb baj vele.(még...) Nem voltunk túl jó passzban, egész éjjel egymást ébresztgettük két óránként, hogy Niki karjának méretét ellenőrizzük, mert annak ellenére, hoyga z orvostól kapott kenőccsel kente, mégiscsak nőtt tovább a duzzanat. Fel voltunk rá készülve, hogy éjszaka indulunk vissza a dokihoz. Szerencsére végül erre nem került sor, pedig már szinte becsukott szemmel odatalálnánk, még az útlezárás ellenére is. :(

Reggel megint szalmapakolás várt ránk, vagyis inkább csak Nikire, mert neki mondták, hoyg hordja a Hoftrackkal. Én addig pakolgattam a raklapokat el az útból, míg a szünet után Alois nem közöle, hogy én nem kellek ott, így jó lenne ha bepakolnám a mosogatógépet, majd ezután keressem őt fel az irodájában... Hát elég komolyan hangzott, kb mintha ki akarna rúgni vagy fizetés emelést adni... Na hát nem ez lett belőle, hanem hogy takarítsam ki a teheratót.. Na sebaj, ezzel elvoltam, nem volt bajom vele, arra a járgányra már épp ráfért egy kis putzen:) Már éppen végeztem volna, mikor Niki szólt, hogy mrá nagyon feszít a karja, jó lenne ha valamit csinálnánk vele. Na gyorsan elkértük magunkat a főnöktől, jó szarban maradtak, mert így, hogy Niki kiesett már alig maradt ember a szalmához, át kellett csoportosítaniuk erőiket.. Mi pedig indultunk ismét Böheimkirchenbe. Az orvosnál most jó sokan voltak, mi meg nem is tudtuk, hogy itt ilyenkor mit kell csinálni, odaállni az ablakhoz vagy sem, vagy mégis hogy megy ez itt. Néztük a többieket, a frissen jötteket, de mindenki csak receptet iratott. Végül megszántak mindket, és megkérdezték mit akarunk. Mikor mondtam, hogy már teganp is voltunk, és nem használt a krém, közölték, hogy már az orvosuk is elment, így menjünk a kórházba, vagyis St Pöltenbe.. Na hurrááááá... Ehhez kellett nekünk egy harmadik ember, hát én ezt nem mertem bevállalni, az csak kórház, meg ki tudja hol van pontosan. Visszajöttük Aloishoz, ő nagyon örült a hírnek, és mondtk valaki jöjjön velünk, de Elfi szabin van, Maria meg már mikor az orvoshoz indultunk, akkor sem volt otthon, így maradt a bácsi, aki ÉPPEN ráért, és mondta 1-re itt van Nikiért. Nekem meg Alois mondta, szüksége van rám délután az aratásnál, így Niki a bácsival kettesben megy kórházba. Na ennek nagyon örült:( Persze már az egész iskola is tudta, hogy mi merre járkálunk, meg mi a baj, gyorsan terjednek a hírek:).....Pffff

A bácsi már fél 1-kor itt tobzódott, már a kaja közben megérkezett. '-kor elváltak útjaink, Nikiék a kórházba, én meg aratni indultam. Mire leértem csak a két hülyegyerek volt lent, senki más, jó sokat kellett várni mire megérkeztek. Most, mivel a Törpe nem dolgozik, Alex jött velünk Helmutnak segíteni. De ő egész kivételes módon inkább a zsákokat akarta hordani, így 3-an hordtuk. Látszott rajta, még nem csinált iylet, mert mindig rossz helyre állt, nem tudta hol adja le a fiú a zsákot, mikor kell indulni zsákért, meg iylenek, amiket mi, "gyakorlottak"  már betéve tudunk:) Volt megint egy ki riadalom a géppel, mert az első zsákban sok kalász maradt egészben, ezeket Helmut megint beöntötte a gépbe, hátha jobban összejön. Később már ő se törődött ilyenekkel, még most se végeztünk volna különben. Ő sem volt jó passzban ma, én csak arra figyeltem fel, hogy Alex kiabál, NEEE, NEEE... Aztán Helmut kezében megáll az üres vödör.. Kiöntötte mérés és mintavétel nélkül a zsákot.. Szegény nagyon mérges volt magára:(  Kicsivel később megjött NIki meg a bácsi, és "élménybeszámolót" tartott a kórházról, meg hogy mit mondtak. Meg hogy el kell majd mennünk gyógyszertárba, mert a bácsi nem volt hajlandó megállni.

Elég hamar végeztünk is a tritikálével meg búzával, jöhetett a lóbab, de előbb egy kis szünet, és nedvességvizsgálat. Nekünk már nem kellett volna mennünk, csak a nedvességvizsgálatot megcsinálni, de én akartam, így Helmut elvitt.:) A hely ahol a lóbab parcellák voltak, elég messze volt innen, párszor majdnem kiestem hátul a traktorból, meg lefejeltem a polafont, de odaértünk:) Volt itt is baj, akkora belvíz volt a parcellák szélén, hogy a kis kombájnnal a pasi nem mert bemenni, hogy ott ezer százalék, hogy ő elragad, és nincs annyi ember, aki kihúzná... Végül kerülőúton csak bement nagy nehezen, de 3 parcellából csak 2 lett learatva a 3. nagyon rizikós lett volna, így az maradt. Még befejeztük a nedveségvizsgálatot, és mondta helmut, hogy 1,5 órával tovább kell maradnunk, mert ugye ellógtunk délelőtt... A gyógyszertárak így tuti bezárnak, de azért mi nekigyűrkőztünk megkeresni az ügyeletes gyógyszertárat St Pöltenben. 3. nekifutásra sikerült is, és megkaptuk Niki gyógyszerét.:)Hurrrá:) 8ra értünk haza, Niki "főzte" a vacsit, nagyon finom lett, csak.....:):):):)

Évi