Az éjszaka változatos volt, hol Adri sírt fel, vagy beszélt álmában, hol a fiúk csapkodták az ajtót, mikor hajnalban hazajöttek.
Viszonylag korán kellett kelnünk, mert anyáék fél 9re ígérkeztek, majd lett belőle fél 10… Pakolás, majd elindultunk még egy kicsit kirándulni itt a környéken, mielőtt újra magamra hagynának. Találtunk egy patakot, ami csak úgy hemzsegett a kisebb-nagyobb pisztrángoktól, amiben Adri persze meg is akart fürdeni J. Kis kocsikázás után itt a közelben, ¾ 12kor még meglátogattunk a malacokat, bocikat, és anyáék délben el is indultak hazafelé. Így én megint egyedül maradtam. Egyedül Ausztriában….
Azért nem volt túl sok időm búslakodni, épp kicsit elpakoltam, feltakarítottam és előpakoltam a diplomás cuccokat kicsit fordítani, mire már fél 2 lett, és jött értem a bácsi meg a felesége. Hármasban indultunk el egy kozák koncertre. Az út kb 1 órát tartott, Észak-Ausztriába mentünk. Itt mindig kb 5 fokkal hidegebb van, mint Pyhraban. A kukoricatermésük is sokkal kevesebb, a hidegebb, nedvesebb időjárás nem kedves neki. Errefelé inkább burgonyát, rozst, zabot termesztenek. Alig 80km-re voltunk innen, mégis teljesen más volt a táj, sok kis darabban lévő szántóföld, fenyvesek és egy tó mellett mentünk el. Ez Eszternek tetszett volna, meg is jegyezte a bácsi J.
Végre odaértünk a célunkhoz, megtaláltuk a templomot is, ami előtt már kint álltak a kozák énekeseink. Ural-kozak énekcsoport volt, szép egyenruhában, fekete hasban kötős felső, fekete nadrág kék csíkkal az oldalán, és fekete bőr csizma. Velük nem is lett volna semmi baj, csakhogy a templomi kórus is tartott egy kis előadást, ami hogy őszinte legyek nekem annyira nem nyerte el a tetszésemet. Ráadásul még a kozákok is azzal kezdték előadásukat, hogy templomi dalokat énekeltek… A belépő 19 Euro, és engem otthon vár a fordításom.. De sebaj, már ott vagyok, ilyet úgyse látok valószínűleg soha többé… A második rész nagyságrendekkel jobb volt, végre a Kozákok kozák dalokat énekeltek, csörgővel, tapssal. Végre nem sirató hangulat volt, ez már persze jobban tetszettJ. A végére még egy közös éneklés a templomi kórussal elhanyagolható élmény.
A hazafelé utat megszakítottuk még ott a közelben egy cukrászdában. A felszolgálólány a bácsi szerint tiszta Niki volt. Annyira, hogy vagy 2x is elmondta. Kicsit alacsonyabb volt, kicsit szőkébb, kicsit hosszabb hajú, de sebaj J. Azok után, hogy Adrit fiúnak nézte tegnap, ezt már nem szabad zokon venni J.
Pyhraban még benéztünk a Wirtschaftba, Karl, Bruno és Maria mind ott voltak még. Megkért a bácsi menjek le vele a pincébe, hozunk fel valamit. Ő ment előre, én jóval utána, mikor éreztem, hogy rettenetesen erős csípős gáz szag van… De mivel a bácsinak nem tűnt fel, nem szóltam, csak nem vettem levegőt, mire végre neki is feltűnt hogy valami itt nincs rendben. Kiabált hogy menjünk gyorsan ez nagyon veszélyes. Kiderült, hogy a tegnapi siló ahogy megtöltöttük és le lett takarva, valahogy az ott termelődő gáz beszivárog a pincébe. Mindenki meg volt rémülve, ezért már végül én is, kérdeztem mégis milyen gáz ez? Maria állítja hogy CO2, vagy CO, dehát az mindkettő szagtalan gáz, pont azért olyan veszélyes. Ennek pedig erős csípős szaga volt. Na mindegy, a lényeg hogy senkinek nem lett baja, kikerült egy papír is az ajtóra hogy: „Vigyázat silogáz!” Még visszahoztam a biciklimet, rájöttem hogy nem tudok netezni mert az EDV-hez nincs kulcsom, és feljöttem a szobába. Niki most írt, hogy beteg, remélem nincs komolyabb baja, és holnap végre megint munkába áll délután J.
Én most megyek, és megpróbálok időben feküdni. Ugyan fogalmam sincsen mikorra kéne menni és hová holnap, senki nem közölte velem, de majd csak lesz valahogyJ.
