Reggel korán kelés, indulás az istállóba, ahol most minket ért Überraschung, ugyanis helyettünk már volt ott 4 lány a másik suliból a gyönyörű mintás gumicsizmájukban, és elvették a munkánkat…Bruno mondta is, hogy túl sokan lennénk ennyien, nekik viszont muszáj ott dolgozniuk, így választhatunk, vagy visszamegyünk aludni, vagy kitakarítjuk az istálló irodáját meg a hozzá tartozó egyéb helyiségeket. Persze hogy az alvást választottuk, és Bruno is azt javasoltaJ. Már tegnap vissza akart dugni minket az ágyba mikor kórusban köhögtünk mellette.. Szóval nagyon gyorsan visszaindultunk az ágyunkbaJJJ. Igazán gyógyító hatású volt még 3órát aludniJ.Gondoltuk jók leszünk, és 8 helyett, ami ilyenkor szokásos lenne istálló után, most fél 8ra megyünk le reggelizni. Hát kár volt… Az egyik takarítónő elég furcsa stílusban kérdezte meg hogy hol voltunk ilyen sokáig?! Meglepődött, mikor válaszoltam neki, hogy az istállóban…

Ezután még feljöttünk a szobába, további egy órát szundizni, majd újult erővel vetettük volna bele magunkat a munkába, ha lett volna ott valaki. De nem volt, várnunk kellett félé órát, míg Engelbert előkerült, és közölte hogy Strobl azt üzeni nekünk, hogy délelőtt takarítsuk ki az ő irodáját, az odatartozó mellékhelységeket, meg a gyülekezőt is. Mivel Bruno megkért minket hogy az istállóban is takarítsunk ki, így az egész napunk takarítással teltL. De szerintem ez még mindig sokkal elfogadhatóbb, mint amikor az iskolában kell takarítani akár csak 1 órát is.

Helmuth örült nagyon, hogy szép rendet meg tisztaságot csinálunk nekikJ. Viszont az már nem tetszett neki, hogy a falon lévő naptárt átfordítottuk a másik oldaláraJJJ.

Takarítás közben Engelbert még megkért, hogy segítsünk neki felrakni az istállóban a ventillátorok elé a védőhálót. Nekem kellett a Hoftrack lapátjában állva csavarozni, míg Niki meg Engelbert a másik oldalán tapasztották rá a falra. Persze néha félrement de sebaj, mert Engelbert mindent megjavít és kijavítJJJ.

Délután jött még Alois irodája, aki meg is érkezett épp akkor, amikor tocsogott az irodája a koszos felmosólétől.. Nézett is nagyon, nem mert bemenni se.

Ezután áttelepültünk az istállóba, ahol megintcsak ablakmosás, fürdő és wc-k tömkelege..A legyek kitettek magukért rendesenL. Ezalatt a kisfiúk a bocik helyét takarították ki teljesen úgy, hogy az összes kis ólat elvitték, lemosták, és a betont is alatta. Én lógtam ki az ablakokon, hol cipővel, hol anélkül. Egyszercsak, amikor épp az iroda ablakában ültem, pont a fejem fölött megláttam egy hatalmas pókot. Hát még jó hogy elkezdtem visítani, hogy valaki segítsen. Niki persze nem akart, csak nevetett rajtam, így kénytelen voltam zokniban az íróasztalon ugrálva hívni Brunot vagy Franzot segítségül. Bruno jött is, de ő sem igazán fogta fel, hogy a problémám, így mondtam jöjjön Franz aki szereti a pókokat. Meg is jelent rövid hajjal, nagyon vicces volt. A sapkát még nem meri levenniJJJ.

Thomas mindenhol ott volt, ahol mi éppen frissen felmostunk, de rendes volt, mert mindig mondta, hogy:” Tut mir leid”!

Alois még közölte, hogy Helmuth „használni akar minket” 5-7ig, mert napraforgót arat. Kicsit később meg már mégse kellett menni. Nem bántuk annyiraJ Majd holnapJ.

Este lementünk netezni, már besötétedett, amikor nyílik az ajtó, és Hans jött be rajta. Minket keresett mindenhol, mert holnap indul Magyarországon keresztül Romániába. Tőlünk kérdezte, hogy hány Forint most az Euro, meg milyen autópálya matricát vegyen. Még el akart vinni minket Lilihez a közeli fogadóba, hogy igyunk valamit. Szegény hoppon maradt, mert mi nem igen akartunk menni, inkább megyünk már aludni…