Túl sok beszámolnivaló nincs a mai napról, már a reggel sem indult jól, nagyon nem éreztem jól magam. Elkapott valami hányásos-hasmenéses nyavajaLLL. Ahhoz képest hogy az istállóba akartunk lemenni fényképezgetni a teheneket meg tőgyeiket, az lett belőle, hogy Marianál kötöttünk ki, aki elvitt Böheimkirchenbe kocsival egy orvoshoz. Még úgysem voltam sose külföldi orvosnál… Nem mintha vágytam volna ráL. Nagyon kedves volt az orvos, kaptam gyógyszert, majd indultunk is végre hazafelé. Mivel levest kellene ennem, így benéztünk a Gasthause-ba, hogy csináljanak nekem levest, meg Nikinek valamilyen normális adag kaját, mert szegény még nem is evett semmit addig. Mivel képtelen voltam belépni az ajtón a benti szag miatt, így Maria felajánlotta, hogy hazahozza nekünk a kaját. Nagyon-nagyon aranyos volt tőleJ.

Sajnos a leves nem volt a legjobb, de annyi baj legyen, úgysincs étvágyamL.

Estére megint mindketten kidőltünk, nekem lázam is lett, Niki sem érzi magát túl jól. Még írtam egy levelet holnap reggelre Reinhardnak, aztán már feküdtünk is le… Hát valahogy nem így képzeltük el az utolsó vasárnapunkat PyhrabanLLLLL.