Megbeszéltük tegnap a bácsival, hogy ma 6-kor indulunk, ő is pontosan érkezett, és nekünk is sikerült összekészülnünk. Sajnos éjjel vihar volt, és még reggel is zuhogott az eső, ezért nem volt valami jó hangulatunk, féltünk tőle, ez a rossz idő kitart, és akkor megint nem sokat fogunk látni a szépségekből...
A bácsi ült előre, hogy majd ő lesz a navigátor... Hát szépen kitalált nekünk egy jó kis kerülő utat, ami persze nagyon szép, csakhát az autópálya gyorsabb lenne, és nem a szomszédba indultunk. meg kellett állnunk tankolni, ahol sikerült persze olyan helyre állni, ahová nem ért át a cső.. (Hát milyen egy szar hely ez?:) A bácsi meg buzgólkodott, hoyg majd ő segít... Mintha nem tudná, hogy nem éppen szorulok rá:):):)
Időközben az idő is elkezdett javulni. Egyetlen problémánk az volt, hogy reggelre Eszter jobb szeme begyulladt, és nagyon fájt neki. Kellett keresnünk egy gyógyszertárt,m ami vasárnap művészet, mert szinte semmi sincs nyitva. Amíg ezt nem oldottunk meg Niki napszemüvege volt az egyetlen "menekülési mód" szegénynek. ...:(
Végre megérkeztünk Gmundenbe! Gmunden, ahol mindig borult az idő, mi már csak így fogjuk valószínüleg emlegetni... Szerencsére míg ittunk egy-egy kávét ( és kólát) kisütött a nap, kissé rácáfolva az előzőekre. A bácsinak eléggé fáj még mindig a lába, így folyton lemaradt, meg érte kellett menni kocsival, így elég furcsán nézett ki a városnézésünk.:(
Gmundenben megintcsak nem láttuk a kastély, mert a bácsi elnézte, és már jóval elhagytuk, mikor feleszmélt, hogy azt akartuk eleve megnézn. Na nem baj, majd visszafelé.. Továbbindultunk Hallstatt felé végre:) felfelé vitt az út a hegyek közt, meg hosszú alagutakon keresztül, amit nemrégen építettek. Sokkal rövidebb lett így az út. Megérkeztünk Hallstattba. Na hát amit eddig képeken meg képeslapon láttunk az ott volt előttünk, és ha lehet még szebb volt. Nagyon örültünk neki:) Felmentünk megnézni a csontok házát, vagyis leginkább egyikünk se akart bemenni csakhogy a bácsi kifizette már a belépőnket így nem volt választásunk. Városnézés közben töb felől is magyar beszédet hallottunk, de akkor lepődtünk meg a legjobban, mikor az étteremben is magyarul szólt hozzánk az egyik pincérfiú. Gondolta így egyszerűbben boldogul majd:)
Visszafelé még megálltunk Bad Ischl-ben, itt ettünk egy fagyit a bácsival, és végre hagyta meghívni magát:) Kész csoda volt! Bár lehet csak mert nagyon fájt már a térde...:( Itt nem nagyon néztünk körben a városban, már mindenki elég fáradt volt, velem az élen, és még vagy 3 órányira voltunk itthontól. A bácsi fel is ajánlotta, hogy ő szívesen vezet hazafelé, na akkor igyekeztem a frissesség látszatát kelteni inkább:) Alig hogy elindultunk egy román busz dudált le egy egész kocsisort, majd az előttünk lévőt megelőzve nekünk mutogattak be, hogy mit képzelünk... Hát érdekesek voltak..:(
Az autópályán elég nagy volt a forgalom, ráadásul ahogy ezek vezetnek, sokszor jókat nevettünk, de azértkissé veszélyesek is voltak. Ki lámpa nélkül, ki index nélkül, ki két sáv között, mások a leállósávban, de mindenki nagyon gyorsan... Szerencsésen megérkeztünk, a bácsi elment haza, mi meg nagyon fáradtak vagyunk.
Eszter itt maradt velünk, majd holnap megy haza, a rokonai ránk hagyományozták:) De nem baj, én örültem neki:) Liebe Zweite:)
Évi
