Reggel lelkiismeretesen felkeltem, és elmentem dolgozni az istállóba, ne mondja Alois, hogy csak a szám jár, hoyg istállóban szeretek dolgozni. nem volt semmi különös, Karl nem is csodálkozott, hogy egyedül vagyok, meg azon sem, hogy nem vele dolgozom... Megcsináltunk minden munkát, jó gyorsan végeztünk, már 3/4 7-kor indultam hazafelé. Ekkor Niki még aludt, ezért lejöttem netezni, meg aztán reggelizni, ahol kiderült, ma nem lesz a konyhán ebéd, mert senki sem dolgozott ma. Kértem friss ágyneműt, hogy végleg száműzzük a betegséget a szobából, egy csepp se maradjon belőle. Kicsit később lefeküdtem még én is aludni, mert nem éreztem magam túl jól, és ez olyan jól sikerült, hogy vagy délig fel sem keltem... Már nem bízunk semmit a véletlenre, és mivel az émelygés megmaradt egész délután folyamán, már nem mentem vissza az istállóba. Nem kockáztattuk meg, hogy holnap Niki szülei ne tudjanak miattam feljönni a szobába, inkább kényszerpihenőt iktattunk be délutánra. Nikiben viszont már túlbuzog az energia, mert mindenáron a kondiszobába akart menni, ahol találtunk is 3 kondigépet. Ezek lesznek majd társai a következő hetekben:)