Nagyon ránk jár a rúd a héten, tegnap délutánra Niki lett nagyon rosszul, estére ez még fokozódott, olyan erős gyomorfájásai voltak, hogy este mikor valaki kopogott az ajtón, még kinyitni sem tudta:( Én a fürdőből jöttem épp ki viezesen és kócos hajjal, szerencsére csak Erika jött fel megnézni hogy vagyunk, hozott Mariatól teát és reggelire zsömléket. Szóval a tegnap esténk ismét rosszul alakult, hiába lettem már viszonylag jobban, most Niki miatt voltam kétségbeesve. :(

Ma reggel, annak elelnére, hogy tegnap mondtam Aloisnak, ha jobabn leszek szeretnék az utolsó napon még lejönni dolgozni, képtelen voltam rá. Így csak délelőtt indultam neki a nagy útnak, hogy a Käseraiban megkérdezzem vehetnénk-e ajándékba itthonra Kaseballchen-eket. Útközben összetalálkoztam a bácsival, rögtön Nikiről érdeklődött, meg megbeszéltük a holnapi utazást. Sikeresen lebeszéltem a soproni kitérőröl.. Nem tartom valószínűnek, hogy bármelyikünk is élvezte volna:S Ezután a Käseraiban a hosszú hajú sajtosnéni fogadott, hogy kapunk Elfitől ajándékcsomagot. Aztán sikerült elintézni, hogy abba fejenként 2 db Käseballchen kerüljön, meg még körözött is:) A gyülekezőben találkoztam Helmuttal meg Engelberttel, akik úgy néztek rá, mint akik kisértetet látnak,beszélgettünk kicsit, aztán meggyőztük egymást, hogy jobb lesz nekem is ha bedőlök még Niki mellé az ágyba. Na pesrze nem szó szerint, de úgy merőlegesen mindenképp.:) Mikor felértem Niki még mindig aludt. Ebédre megkaptuk a kis adag levesünket. Ezen élünk már lassan egy hete, szépen mennek is le a kilók:).

"Ebéd" után megint muszáj volt aludnom egy kicsit nekem is, majd alig 4 előtt keltem fel, hogy bepótoljam amit vasárnapra terveztünk, amíg még nem ütött be  a Darminfekcion...:( Lementem az istálló, hogy fejés közben lefényképezzem a tehenek tőgyeit. Érdekelt minket, mert ahány tehén volt, annyi féle tőggyel rendelkeztek, ezt nem lehetett kihagyni, meg kellett örökíteni. A kivitelezés már egy másik kérdés volt.. Először is meg kellett várnom, míg Karl két kislánnyal kitrágyáz meg beszalmázik. Ezalatt mgjelent Engelbert, akivel a fényképezőgéppen szórakoztunk, kivette a kezemből, hogy majd ő fényképez, Csinált egy képet Karlról ahogy traktorozik, meg Franzot üldözte, és róla is csinált mindenféle pózban. Na ezután jött a nagy fejés- fényképezés projekt, 4en a fejőállásban címmel...:) Hát úgy 2vel többen voltunk a kelleténél, főleg mikor még Franz is megjelent akkor aztán már nagyon sokan voltunk:). Viszont ő szolgáltatta számomra a két hónap legnagyobb meglepetését (nem hiába lett szálóige az Überraschung köztünk:) Szóval Franz megkérdezte Karltól (persze nem tőlem), hogy ÉVI lefényképezi az összes tőgyet? Még soha senkitől nem hallottam pontosan úgy kiejtve a nevem ahogyazt kell, és ő mondta.. Lehet csak szórakozott velünk, és perfekt magyar:). A neki adott plusz pont viszont hamar elpárolgott, és viszacsúszott mínuszba, mikor a fejés után észrevettem hogy Engelbert bizony nem csinált Franzról egy képet sem. Miközben másoltam az aznapi fejési adatokat, bejött az irodába, én meg mondtam neki, hogy most lefényképezem. Na ő nem úgy gondolta, és én bárhogy könyörögtem neki, nem volt hajlandó rám nézni.. Videót kellett volna csinálni erről, ez lett volna az év videjjjója:). Fel kellett, hogy adja, de még előtte bebiztosítottam, és megfenyegettem, hogy holnap reggel mikor jövünk elköszönni Niki bizony fog flényképezni, nincs mese:). Indulnék végre haza, mikor látom, hogy a biciklim kereke totál lapos. Szegényke az utolsó estéig húzta, de a helyére , Engelbert műhelyébe már laposan kellett visszatolnom:(. Hű biciklim volt 2 hónapig:). Otthon Niki fogadott, hogy kicsit jobban van, nagyjából elkezdtünk bepakolni, de egyikünk sem jutott a végére, így megegyeztünk majd holnap reggel folytatjuk. Végre lefeküdtünk, mikor bekövetkezett a legrosszabb... Niki is végül abban a betegségben kötött ki mint én pár napja, magyarán úgy 10percenként kellett wcre járkálnia... Hát mondhatom, ennél rosszabb nem is lehetne a helyzetünk, vagy előbb kellett volna ennek kijönnie (szó szerint) vagy pedig még várhatott volna, amíg hazaérünk.:( Így aztán a hazautazás igazi rémálomnak nézett ki, számolgattuk, vajon hány percenként vannak a pihenőhelyek az autópályán, mennyi idő altt érhetünk haza.. Sopron szóba sem kerülhet, ez már egyértelmű:(.