Megintcsak reggel 7re mentünk le a Wirtsaftba. Ahol megtudtuk, hogy ma kell a Stöckeket festenünk már megint…. Na mindegy ha ezt kell megint csinálnunk akkor múltkor biztos jól csináltuk, Martinnak biztos nem volt elég az eddigi pár 100 darab…
Ezzel el is voltunk délelőtt, néha benézett hozzánk a Bácsi, illetve egyszercsak megjelent az ajtóban Alois, hogy tudjuk- e vezetni a seprűs traktort… Évi mondta hogy igen, majd én megyek mert én tudom vezetni J.Nem nagyon értette miért akarunk mindketten menni, de azért elfogadta J. Kiment Évi Aloissal, amíg én megintcsak zsepiért mentem. Mire kiértem megint úgy volt hogy én vezetem a traktort, mert Alois megtudta, hogy Évi még soha nem vezette ezt, és úgy gondolta, hogy akkor jobb lenne ha én vezetném… J én örültem neki Évi már kevésbé J.Azért beült mellém és haladtunk szép lassan, még a gesztenye fa alatt is körbe körbe mentünk párszor az idegenlégiós lányok nagy megrökönyödésére, ugyanis ők most tanulnak traktort vezetni egy Matthias nevű tanártól.
Egyszer csak jött Engelbert hogy nagyon tele van a seprű, szóval vigyem hátra…. Évi kettesben hagyott vele, nagyon féltem hogy nem fogom érteni mit akar, mert Őt soha nem értem, Éviék szerint nagyon csúnyán beszél… Na aztán mégis máshogy lett J Elvittem hátra a traktort, persze Engelbert beült mellém J Olyan hátra kellett visszatolatnom, hogy majdnem belementem egy árokba, de Engelbert csak mondta hogy menjek még hátrább, csak izgultam, hogy bele ne menjek J végül sikerült megfordulni is és folytatni Évivel a seprést J. Mikor végeztünk Alois el is küldött minket ebédelni, és mondta hogy 13 órakor találkozzunk Helmuthtal, mert délután kellünk neki segíteni J Mi örültünk ennek J Tudtuk hogy napraforgót fogunk aratni J Ilyet még úgysem láttunk szóval megérni elmenni JJJJJ.
Így is lett Helmuth Évit vitte ki, Engelbert meg engem, plusz még jött egy ember aki betakarította az egészet… Igazság szerint izgi volt végre gyakorlatban látni amiket eddig elvileg tanítottak… Évivel meg is örökítettük az egészet J. Egész hamar végeztünk, azt hiszem 45 perc alatt, majd elvileg vissza kellett volna mennünk megint festeni, de Engelbert felajánlotta, hogy ha szeretnénk akkor mehetünk vele megnézni a nagy tábla aratását, mert azt nagy kombájnnal végzik J. Persze egyből igent mondtunk J Az még izgisebb volt, Évi beült a kombájnba, mi Engelberttel meg vártuk hogy befejezzék az aratást, mert utána vinnünk kellett a napraforgót egy takarmányfeldolgozóba J. Persze oda én mentem Engelberttel, akivel míg vártuk hogy mehessünk megbeszéltük az élet nagy dolgait, J Nem csodálom hogy nem hiszi el hogy nem beszélek németül J A diplomákról beszéltünk, ki mikor végez, van- e traktoros jogsim, ki mennyit és milyen nyelvet tanult, fáradt vagyok- e, miért, hogyan működik a John Deere, meg ilyenek. J Szóval alakul a dolog J.
Majd végeztek az aratással és Engelberttel elvittük a magokat a feldolgozóba, ott nézték a tisztaságát és a nedvességét… A tisztasága nem volt túl jó, de a nedvességén még a mérő is meglepődött hogy milyen jó J. Majd mérlegelés mérlegelés hátán, tankolás, és irány haza J. Kicsit más úton jöttünk haza, amit egyből szóvá is tettem és mondta Engelbert hogy ez tetszik neki hogy így figyelek J. Örültem neki J. Végre egy kis elismerés J. Majd az utánfutót leraktuk valami óriási sertés telepen, aztán tényleg jöttünk haza, Évit már nem találtam itt a Wirtsaftban, ahol még mindig itt ültek a délben érkező emberek, akik valami prezentációt hallgattak….
Majd itthon vártuk a vacsi időt, amikor is észrevettem hogy eltűnt a hűtőből a kompótunk, illetve mindenféle fém edényünk… Valaki itt járt a minap amikor hoztak nekünk rejtélyesen egy kanna teát… és egyúttal minden mást elvittek, igaz nekünk csak ma tűnt fel, de ez igazán felháborító, mert a kompótot nem kellett volna kidobni… Na mindegy elvileg Renate volt a takarítónő, bár nem tudom milyen jogon jött be ide mert biztosan nem takarított….
Nem volt nyitva a net szoba, így feljöttünk és megnéztünk egy filmet… most már mindenki fürdik és alvás jön… J.
