Utolsó napunk Pyhraban. Hát nem hiszem, hogy ennél rosszabbul alakulhatott-e volna :(. A tegnapi megegyezés, miszerint reggel pakolunk el teljesen nem bizonyult a legszerencsésebbnek, mivel még takarítani is kellett, szemetet , edényeket, ágyneműket levinni, több fordulót mentem, mégis egyre közeledett az idő, hogy a bácsi türelmetlenkedve ott fog állni az ajtónkban. Rengeteg sok cuccunk van, nem is tudjuk elképzelni, hogy fogunk beférni az autóba. lehet Engelbertet itt kell hagynunk:) Nem, az nem lehet, neki jönnie kell, valahogy cak bepréselünk mindent:) A konyhában csak a Tehén és az Idős néni volt ma reggel, Anton szerencsére, Erika sajnos nem:(. nagyon kedvesek voltak azért, de a néni megfenyegettet minket, hogy Engelbertet nem tarthatjuk meg, ahnem vissza kell küldenünk neki!!! Megnyugtattam, ez így fog történni:). A bácsi elszörnyülködött persze a csomagok láttán, ő és Maria segített nekünk lecuccolni a kocsihoz, de megállapították, hogy biztos köveket viszünk haza, mert iylen nehéz egy normál csomag nem lehet:$. Valahogy bepakoltunk, de Engelbert még enm volt bent, vele lent találkoztunk a Wirtschaftban. Lent azonnal rohantunk az istállóba, nehogy Bruno meg Franz már ne legyenek ott, a beígért fotót számon kellett kérni:). Érdekes módon most nem volt senkinek ellenvetése, így én is megkaptam a képemet, Evikét is, és Anninak a kis Menát is lefényképeztük, Niki beugrott még megnézni a Wirtschaft mellékhelységet, elköszöntünk Aloistól, aki mondta, mára mindkét lánya beteg lett (megnyugodtunk, hogy nem csak mi vagyunk a satnyák:) aztán mind bepréselődtünk az autóba, és elindultunk hazafelé...
Hát az út változatos volt.. Én még ennyi benzinkúton és opihenőhelyen nem álltam meg életemben, mint most ezelatt a kb 4 óra alatt:( Végre sikeresen megérkeztünk Pécelre, ahol Niki nővére Vivivel és anyukája vártak minket finom ebéddel.:) A bácsi és Engelbert végre megtudták, hogy mi is az a Gulasch: hát gulyásleves, és nem pörkölt nagydarab húsokkal!! Ízlett is nekik:) Kaptunk finom süteményt, közben a bácsi elmesélte, hogy kik és honnan voltak eddig külföldi gyakornokok náluk, megdícsért minket, hogy elégetettek voltak a munkánkal, és ha úgy alakul jövőre várnak vissza:)
Ezután elváltunk Bumbeetól , egy hónap után kicsit furcsa volt, és elindultunk Csömörre. a kocsiban igencsak fogytán volt a benzin, de sikerült meggyőzni nagy nehezen a bácsit, hogy ráér még nálunk tankoni, emiatt en menjünk be pár
literért egy nagy kútra:) Egész meglepően nagyjából már mindketten ismerték az utat hozzánk, pedig csak egyszer jártak erre, igaz akkor vagy 1 órát bolyongtak a faluban, amíg kitaláltak, és megtalálták az utat Gödöllő felé, Igazi "ismerd meg Csömört túra" lehetett:) A kúton jött az újabb fotó, ennek én annyira már nem örültem, majd felszedtük anyát, és elindultunk haza. Engelbert mondta az utat, meg a házat hová jövünk, megismerte Lucát:). Bepakoltunk, még meg kellett nálunk is ebédelniük még1x, beszélgettünk kicsit, és ők visszavitték anyát dolgozni. Egyedül a házban kicsit fura érzés, már most hiányzik mindenki, Maria, Bruno, bácsi, Engelbert, Franz, Helmut, Karl, Martin, Alex, Reinhard, Elfi, Hansi, Hans, a hentesfiú, Johannes tanár, Alois, Thomas, Erika és a többeik a konyháról Anton vezetésével...:( Valakit kihagytam, jaaaaj, hát a másik tehenészlány is hiányzik nagyon, éjszaka még kerestem, hogy miért nincs ott az ágyam lábánál:::D:D:D Jövőre ugyanitt?:)
